IWC

Kevesen tudják, hogy a ma svájci luxusóra márkák oszlopos tagjaként ismert IWC valójában az Amerikai Egyesült Államokból származik. Florentine Ariosto Jones, mint az IWC elődjének számító bostoni óragyár igazgatója felfedezte a svájci óragyártásban rejlő komparatív előnyöket. Az International Watch Company üzleti alapjait az államokhoz képest jóval olcsóbb és egyben messze precízebb munkaerő, valamint a korszerű nyugati technikai berendezések együttese alkotta, igaz, nem sokáig.

Rövid időn belül ugyanis, 1880-tól négy generáción keresztül a Rauschenbach család lett a tulajdonosa a cégnek, valamint a márkanév is többször változott. A karórák elterjedéséig a gyárban - 1900 és 1930 között - 900 ezer órát gyártottak, melynek túlnyomó többsége zsebóra volt. 

Az IWC Johann Vogel vezetésével a világon elsőként fejlesztette ki a digitális kijelzésű mechanikus óraszerkezetet. A második világháborút követően az elektro-mechanikus órák irányába folytatódtak a fejlesztések, manapság pedig kollekciójuk darabjait a legkomolyabb szerkezetekkel készítik.

Az IWC 1991-ben 100%-ban az LMH Group (Les Manufactures Horlogères SA) tulajdonába került akár a Jaeger-LeCoultre 60%-kal vagy az A. Lange & Söhne luxusóra márka 90%-kal. Az ezredfordulóra az LMH és vele együtt a schaffhauseni cég is a Richemont vállalaté lett. A márka felkapottságát mi sem bizonyítja jobban, mint jelenléte számos kasszasiker filmekben. Egy Portuguese Automatic-Chrono például Ricardo Tubbs csuklóján tűnt fel a Miami Viceban, egy méregdrága öröknaptárral, kronográffal szerelt Da Vinci modell pedig a Tőzsdecápák 2010-es folytatásában.