A Museo Nacional del Prado, közismertebb nevén csak Prado az egyik legpatinásabb gyűjteménnyel büszkélkedhet az európai művészet terén. A madridi múzeum és galéria a 12. századtól egészen a 19. század elejéig mintegy 7600 festményt, 1000 szobrot és több mint 10000 egyéb alkotást gyűjtött össze. Az egyik leglátogatottabb művészeti desztinációnak számít, nem csak Spanyolországban, hanem az egész világon.

Az építkezések 1785-ben kezdődtek, hozzájuk a terveket Juan de Villanueva készítette III. Károly kérése alapján. Az épület jelenlegi funkciójáról csak jóval később VII. Ferdinánd döntött - felesége Braganza Mária Erzsébet javaslatára -, hogy az egy új királyi múzeumként működjön. 1819-ben nyitották meg a nagyközönség előtt az alig 300 darabos gyűjteményt, melynek alapját akkor a királyi festménygyűjtemény képezte.

A spanyol művészet gazdagságát fitogtató elképzelés hamarosan nagyszámban gazdagodott itáliai, flamand, francia, brit és németalföldi iskolák műveivel is, mellyel a többi nagy európai országok szintjére tudtak emelkedni. A több évszázad alatt átélt világháborúk, polgárháborúk és csaták szerencsére kevésbé hagytak nyomot a spanyol gyűjteményen. Ellentétben például a firenzei Uffizi galériával, ahol a II. világháború jelentősen megviselte a több évszázados gyűjteményt. Köszönhetően azonban a svájci menekítéseknek, a Prado kincsei egyben megmaradtak.

Épületét a 19. század végén és a 20. század elején is bővítették, majd a II. világháború előtti és utáni években további belső átalakításokat végeztek rajta. Az átépítések a mai napig zajlanak és ennek következtében folyamatos áthelyezések történnek a hatalmas gyűjteményben. Egy teljes nap alatt talán nem is lehetne bejárni a - Velázquez, Goya, Rubens, Botticelli, Raffaello, Tiziano és még jó néhány neves alkotó műveivel teli - mintegy 120 kiállító termet. A tájékozódást online galéria, brosúrák, az élmények megosztását pedig közösségi oldalak segítik.